DALOSKÖNYV_2
-szerkesztette: Szombathelyi Tamás-
/A dalszövegeket írta: Szombathelyi Tamás (Sztamassz) /
Névtelen út

Tervek tengerén, ha eltűnik a cél
S majd az eső mossa el az óhajom
Nem marad más,csak a sóhajom
S a világ mélyére süllyedt csónakom
De tengerek mélyén, él még a remény
S majd partra dobja ki a bánatom
Nem marad már a sok fájdalom
S hegyek közt visszhangzik a dalom
Ref:
Névtelen úton ha egyedül járok
Az út végén mindig rád találok
Együtt daloljuk el az élet dalát
Szálljon az ének az éteren át
Gyere te is, üljünk le egy padra
Hagyd a gondjaidat most hátra
A hegedű sírjon,ne a te lelked
Gyógyítsa ének az utazó szíved
A múlt völgyei közt, ha elvész az ösvény
S majd ismeretlenül őrzi a titkom
Nem marad más,csak a gaz,a gyom
S a világ mélyére süllyedt lábnyomom
De ösvények mélyén,él még a remény
S majd felkel a nap borús utamon
Nem marad láthatatlan nyom
S hegyek közt visszhangzik a dalom
Ref:
Névtelen úton ha egyedül járok
Az út végén mindig rád találok
Együtt daloljuk el az élet dalát
Szálljon az ének az éteren át
Gyere,együtt üljünk le egy padra
Hagyjuk gondjainkat most hátra
A hegedű sírjon,ne a mi lelkünk
Gyógyítsa ének az utazó szívünk.
--------------------------
Emlék

Örök-rohanó életemben
megállok egy szokott helyen,
Ugyanaz az érzés, ugyanaz az illat,
Keresem az arcod, s még megélem a múltat
Tetsvérként öleli lekem a régi hangokat,
Madarak énekében lelem ismerős dalokat
Nem értem hová tűntek napok, hónapok,
Kimaradtam valamiből,s mind itt hagytatok?
Ref:
Idő sebes vonata ,robogj el mellettem
Had maradjak itt,feküdve emlék-réten,
Megfürdök újra meg újra álmok vizében
Gyermekként találhatsz rám a tücsökzenében.
Ajtó nyikorog szívemben
egyikünk sincs már odabenn
Onnan az utam már távolra tart
Keress majd meg,ha még engem akarsz.
Gondolatban új még egy régi mozdulat
Házfalak igaz barátként mutatnak utat,
ablakszemükkel ugyanúgy kacsintanak,
Messze erdőket látnak,benne az arcomat.
Ref:
Idő sebes vonata ,robogj el mellettem
Had maradjak itt,feküdve emlék-réten,
Megfürdök újra meg újra álmok vizében
Gyermekként találhatsz rám a tücsökzenében.
---------------------
Elhagyott Madár

Idegen vagy saját otthonomban.
Megszoktad már a kalitkát,
Kirepülnél,ha várna szabadság.
Állsz és vársz egy saját bábjátékban.
Megszoktad már a rángatást,
Magad járnál,ha várna szabadság.
Teszed a dolgod, ahogy elő van írva
Megszoktad már a hallgatást,
Szólnál tán,ha várna szabadság.
Ref:
Ha egyszer nem leled majd az otthonod,
Akkor már késő lesz a lelked pótolnod,
Elhagyott madár csak,ami belőled válhat,
Akkor majd rájössz: már nem vagy önmagad!
Nincs időd, hogy gondolj a holnapra
Megszoktad már a nap gondját,
Belegondolnál, ha várna szabadság.
Egy napon majd nem ismersz magadra
Megszoktad már a változást
Nem változnál, ha várna szabadság.
Ref:
Ha egyszer nem leled majd az otthonod,
Akkor már késő lesz a lelked pótolnod,
Elhagyott madár csak,ami belőled válhat,
Akkor majd rájössz: már nem vagy önmagad! |