DALOSKÖNYV_2

-szerkesztette: Szombathelyi Tamás-

                            /A dalszövegeket írta:  Szombathelyi Tamás (Sztamassz) /

Névtelen út

Tervek tengerén, ha eltűnik a cél

S majd az eső mossa el az óhajom

Nem marad más,csak a sóhajom

S a világ mélyére süllyedt csónakom

De tengerek mélyén, él még a remény

S majd partra dobja ki a bánatom

Nem marad már a sok fájdalom

S hegyek közt visszhangzik a dalom

Ref:

Névtelen úton ha egyedül járok

Az út végén mindig rád találok

Együtt daloljuk el az élet dalát

Szálljon az ének az éteren át

Gyere te is, üljünk le egy padra

Hagyd a gondjaidat most hátra

A hegedű sírjon,ne a te lelked

Gyógyítsa ének az utazó szíved

A múlt völgyei közt, ha elvész az ösvény

S majd ismeretlenül őrzi a titkom

Nem marad más,csak a gaz,a gyom

S a világ mélyére süllyedt lábnyomom

De ösvények mélyén,él még a remény

S majd felkel a nap borús utamon

Nem marad láthatatlan nyom

S hegyek közt visszhangzik a dalom

Ref:

Névtelen úton ha egyedül járok

Az út végén mindig rád találok

Együtt daloljuk el az élet dalát

Szálljon az ének az éteren át

Gyere,együtt üljünk le egy padra

Hagyjuk gondjainkat most hátra

A hegedű sírjon,ne a mi lelkünk

Gyógyítsa ének az utazó szívünk.

--------------------------

Emlék

Örök-rohanó életemben

megállok egy szokott helyen,

Ugyanaz az érzés, ugyanaz az illat,

Keresem az arcod, s még megélem a múltat

Tetsvérként öleli lekem a régi hangokat,

Madarak énekében lelem ismerős dalokat

Nem értem hová tűntek napok, hónapok,

Kimaradtam valamiből,s mind itt hagytatok?

Ref:

Idő sebes vonata ,robogj el mellettem

Had maradjak itt,feküdve emlék-réten,

Megfürdök újra meg újra álmok vizében

Gyermekként találhatsz rám a tücsökzenében.

Ajtó nyikorog szívemben

egyikünk sincs már odabenn

Onnan az utam már távolra tart

Keress majd meg,ha még engem akarsz.

Gondolatban új még egy régi mozdulat

Házfalak igaz barátként mutatnak utat,

ablakszemükkel ugyanúgy kacsintanak,

Messze erdőket látnak,benne az arcomat.

Ref:

Idő sebes vonata ,robogj el mellettem

Had maradjak itt,feküdve emlék-réten,

Megfürdök újra meg újra álmok vizében

Gyermekként találhatsz rám a tücsökzenében.

---------------------

Elhagyott Madár

Idegen vagy saját otthonomban.

Megszoktad már a kalitkát,

Kirepülnél,ha várna szabadság.

Állsz és vársz egy saját bábjátékban.

Megszoktad már a rángatást,

Magad járnál,ha várna szabadság.

Teszed a dolgod, ahogy elő van írva

Megszoktad már a hallgatást,

Szólnál tán,ha várna szabadság.

Ref:

Ha egyszer nem leled majd az otthonod,

Akkor már késő lesz a lelked pótolnod,

Elhagyott madár csak,ami belőled válhat,

Akkor majd rájössz: már nem vagy önmagad!

Nincs időd, hogy gondolj a holnapra

Megszoktad már a nap gondját,

Belegondolnál, ha várna szabadság.

Egy napon majd nem ismersz magadra

Megszoktad már a változást

Nem változnál, ha várna szabadság.

Ref:

Ha egyszer nem leled majd az otthonod,

Akkor már késő lesz a lelked pótolnod,

Elhagyott madár csak,ami belőled válhat,

Akkor majd rájössz: már nem vagy önmagad!