DALOSKÖNYV

-szerkesztette: Szombathelyi Tamás-

                            /A dalszövegeket írta:  Szombathelyi Tamás (Sztamassz), kivétel a Magyar Szívvel és Elfelejtett pillanat című, melyeknek szövegét írta: Izápy Gergely/

Ezeréves Tölgy

Csillagösvényen

Ha eleged van az ürességből, menj ki az erdőre

Állj meg ott,nézz körül, s hallgatózz egy percre

Erdőmagányodban csillagösvényre lelve

Ref.:

Te fényes csillag az égen szórd reánk a fényed

Soha ne hagyd magára ezt a hitét vesztett néped

Céltalanul eltévedve, bolyongva élünk még

De útra lelve, szívünkbe látva örökké tűz ég

Fenyők között utad mentén ha sötétbe is érsz

Ref.:

Te fényes csillag az égen szórd reánk a fényed

Soha ne hagyd magára ezt a hitét vesztett néped

Céltalanul eltévedve, bolyongva élünk még

De útra lelve, szívünkbe látva örökké tűz ég

/Ez a dal a banda nevén gondolkodva íródott. Az együttes nevéről szól. Fontos, hogy ráleljünk saját magunkra, magyar öntudatunkra, visszatérve a gyökerekhez, ami erőt ad a jelenhez és a jövőhöz, s ami nélkül nem veszünk el, mint már sokan körülöttünk. /

/Ha engemn el is fúj a szél, remélhetőleg minden út visszavezet hozzád, hogy együtt haladhassunk a csillagösvényen..s ha téged is elfúj, remélhetőleg a nyomon,amit "otthagytam" ,te is visszatalálsz..s remélhetőleg te is törekedsz arra, hogy "segítő" nyomot hagyj magad után, mert feladataink vannak, amik mellett nem szabad elmennünk :) /

---------------

Őszi dal

Kézenfogva hervadásban

Napsugár arcunk símogatja

Veled fekszem az avarágyban

Levéleső mosolyunk takarja

Hidegszél fuvallatában

Egymáshoz bújunk lángolva

Esőfelhő is tovaillan

Tüzünket örökre meghagyva

Ref:

Hajadon búcsútáncot jár már a nyár

Mint szélben szálló ökörnyál

Őszi dalom e tánchoz dúdolom

Palackként szemed kék vízébe dobom

Ha az ősz is utazóban van

S elvisz magával ragadva

Leszel még újra karomban

Sóhajom száll vígasztalódva

Avarágyon fehér hópaplan

Emlékként ölelésed kutatja

Gyertya lángja a szobámban

Még mindig eszembe juttatja,mikor...

 Ref:

... búcsútáncot járt már a nyár

Mint szélben szálló ökörnyál

Most is dalom e tánchoz dúdolom

Őszi csokorként neked átnyújtom

Hajadon búcsútáncot járt már a nyár

Mint szélben szálló ökörnyál

Most is dalom e tánchoz dúdolom

Palackként szemed kék vízébe dobom

/Szerettem volna egy ilyen dalt is írni. Elsőre úgy tűnik,mintha egy konkrét személyről szólna,de igazából inkább egy érzésről szól, amiben van egy állandóság. pl: Tüzünket örökre meghagyva, leszel még újra karomban, most is dalom e tánchoz dúdolom, ősszefoglalva : Lesz még újra ősz (mint ahogy tavasz-nyár-tél is)...s ha valami el is múlik, a remény mindig megmarad, s a jövő elöttünk van. Soha nem szabad feladni semmit sem, mindig előre kell menni. S épp ezért a dal sem lassú,vagy szomorú hangulatú, hanem inkább 'játékosan' rockos-bluesos' , hiszen:  DALOM E TÁNCHOZ DÚDOLOM..../

----------------------

Éjjeli Vándor

Őszinte szó kellene,de csak legyintünk

Igazságról álmodunk,de hazugságra ébredünk

Kik vagyunk, honnan jöttünk, s miért élünk?

Tellnek az évek,s egyre inkább nem kérdezünk.

Egyedül én vagyok tán,aki nem hajtja le fejét

Vagy itt vagy te is ,kinek láthatom egyenes tekintetét?

Mit higyjek ha igazat adva sokan bólogatnak,

De mögé nézve egyre inkább meghalnak a szavak.

Ref.:

Egymás mellett nagyon sokszor elmegyünk

Mosolygunk néha, de belül gyakran üvöltünk

Így szép a világ? S akkor miért nem örülünk?

Tellnek az évek,s egyre inkább nem kérdezünk.

Mint éjjeli vándor,járom még az utcát

De egyszer majd én sem megyek a sötéten át

Ha járom majd helyette a hétköznapok útját

Ki lesz az,ki rámkiált: van másfelé is tovább!!!

Ref.:

Mint éjjeli vándor,járom az utcát,

Lámpa pislog köszöntően,ő ért csak igazán!

Vajon csak az árnyékom nyújtja a karját,

Vagy igaz barátként elkísérsz a sötéten is át ?

/A dal arról szól,hogyan válik felületessé és érdektelenné körülöttünk a világ.Én pl. ha megállok egy pillanatra a mindennapok rohanásában,s körülnézek,akkor úgy érzem magam a 'rengetegben' ,mint egy éjjeli vándor, aki sötétben és külön utakon jár a többiektől, s elgondolkodom,hogy vajon csak én érzem így? Vagy más is, csak egyre inkább felemészt minket a hétköznapok fogsága, s kiörlődik belőlünk az,ami igazá fontos? Mi lesz akkor,ha már én sem gondolkodom el ezeken a dolgokon,s utólag talán majd nevetek magamon,hogy ilyesmit,amiről írtam,fontosnak tartottam. Remélem,nem lesz így,mert igenis fontos az, hogy a szavak jelentős tartalommal bírjanak, ne csak úgy jöjjenek bólogatva-s közben azt sem tudjuk hogy mire bólogatunk-, fontos, hogy megálljunk a rohanásban erőt szívni magunkhoz, a magyar értékeink ápolásával és terjesztésével,aztán ne csak magunkkal,hanem a másokkal is törődjünk a környezetünkben, tudjunk egymás szemébe nézni tiszta tekintettel, ne nézzünk el egymás mellett,s ne csak lehajtott fejjel éljünk. Ha panaszunk van,merjük elmondani egymásnak, beszéljünk egymással igaz barátként,s ne azon kelljen gondolkodni, hogy talán akivel beszélünk, nem is lehet megbízni benne,mert nincs is bizalom,s ne csak mosolyogjunk szó nélkül, mint akinek semmi gondja-baja,s ne nyeljük le azt, ami igazán fáj....

....mert felörlődünk,s üressé válunk belülről. S ha mindezt észrevesszük valós problémaként magunk körül, ne fogadjuk már el természetesnek,mert nem az!

Én legalábbis így gondolom. Gondolkozz el egy kicsit te is rajta! /

--------------------

Erdélyi álom

Van egy visszatérő álmom

Benne gyermekkorom látom

S felnőttként végtelen utamon

Megállok még Székelykeresztúron

Hegyeken át és dombokon

Örökre ott hagyom lábnyomom

Erdők,mezők mutatják otthonom

Megállok még Székelykeresztúron

Gyere velem hogyha utazom

Had osszam meg veled a titkom

Legyen kinek ezt fülébe súgnom:

Megállok még Székelykeresztúron

Ref.:

Magyar csók ég arcomon

Lángját könnyeimmel táplálom

Őszinte öleléssel nyugtázom

Itthon vagyok Székelykeresztúron

Gyermekemnek azt kívánom

Hogy szívébe engem úgy zárjon

Melytől útja során felkiáltson:

Megállok még Székelykeresztúron

Ref.:

Úgy élem az életem,ahogy nevelt a teremtő

Mint sziklába kapaszkodó örökzöld fenyő

Mély gyökere szívemben,ami az éltető erő

S ez erdélyben marad,bármit is hozzon a jövendő.

Ref: mégegyszer.....

/Imolának és leányának,Csengének szeretettel. Róluk, nekik, de mindannyiunkhoz is szól a dal, mindannyiunknak üzen valamit, ha elgondolkodunk a szövegén e dalnak. S talán nem kell magyarázni....érezni kell, hogy mit is üzen./

----------------------

Mátyás Íjászai

---„A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!"---

Újholdnak idején

Vérem hív, megyek én

Zászló leng, holló száll

A gyűrűvel rám talál

Csak előre nézhetek

Ha hazám szólít meg

Utamba te se állj

Marasztalnod is kár

Nincs bennem félelem

A koronáé az életem

A szabadság közel már

Álmok határa vár

Íj feszül kezemben

Bátorság szívemben

Ki lesz, ki velem jár

Egy célért mögém áll

Ref.:

Mátyás Íjászai, védjük meg a hazát

Miénk ez a föld, őseink hagyták ránk

Mátyás Íjászai, büszkén előre hát

Csillagok ösvényén, minden vészen át

Újholdnak idején

Látom te is eljöttél

Zászlónk leng, holló száll

Együtt az erőnk már

Nyíl suhan az égen

Szárnyalunk a szélben

Vágyunk ha célt talál

Hazánkra béke vár

Ref.:

Mátyás Íjászai, védjük meg a hazát

Miénk ez a föld, őseink hagyták ránk

Mátyás Íjászai, büszkén előre hát

Csillagok ösvényén, minden vészen át

/ Vicusnak és Zolinak, valamint az egész zsámbéki Mátyás Íjászai Hagyományörző Baráti Kör-nek szeretettel. S köszönöm mindnyájatoknak e dalhoz az ihletet. A dal nem csak időutazás, mert a jelenben élő Mátyás Íjászaihoz, hozzátok is szól, s ezzel kívánom nektek azt, hogy a céljaitokhoz vezető úton álmotok határa várjon, s a vágyaitok pedig nyílvesszőként célt találjon. A Jóisten éltessen benneteket! /

-----------------------------

Magyar szívvel

Határon innen, határon túl,

miénk egy ország, romba hullt.

Csorbult hitű áldott nemzet,

döfték hátba, földje kellett.

Barátom itt és odaát,

hazám magyar, nincs határ!

Apám engem arra tanított,

fogd a kardot, védd a dombot!

REF:

Magyar vagyok, magyar szívvel,

sűrű könny hullt sötét éjjel.

Éltess uram, éltess minket,

hazám népét, tisztességet!

Magyarként élem az életem,

magyar földön sebes kezem.

Miden kincsem idebent,

csak a szívembe zárva nézhetem.

Hazug kutyák, tévedt barmok,

mondjatok bármit, én nem hallom!

Törött ország, fél igazság,

feledni bármit gaz hazugság!

REF:

Magyar vagyok, magyar szívvel,

sűrű könny hullt sötét éjjel.

Éltess uram, éltess minket,

hazám népét, tisztességet!

Rabságba hajtják vén fejed,

Hidd az Istent, megáld téged!

Szomorúan lépsz minden délben,

süt még újra nap a szélben!

REF:

Magyar vagyok, magyar szívvel,

sűrű könny hullt sötét éjjel.

Éltess uram, éltess minket,

hazám népét, tisztességet!

Magyar vagyok, magyar szívvel,

sűrű könny hullt sötét éjjel.

Éltess uram, éltess minket,

hazám népét, tisztességet!

/E dalszöveget Izápy Gergely írta, számomra arról szól-mivel az író nevében nem nyilatkozhatom-, hogy nem a határ dönti el azt,hogy ki hová tartozik,pláne a példátlanul járt magyar nemzet esetében,s kötelességünk ezt nem feledni,s magyar szívvel élni-mint ahogy őseink is tették, s remélhetőleg unokáink is teszik majd-...mert összetartozunk :-) /

 ---------------------

Földre hullt csillag

Sötét éjben az eget nézem

Testem még lenn, lelkem már fenn

Csillag fénye most tekintetem

Lelki szemem reád vetem

Az álmod által szárnyra kelek

Hullócsillagként visszatérek

Utazó vágy, ami hozzád vezet

Égi jelként nyújt majd kezet

Ref.:

Őseink üzenik, álmodj nekem

Földre hullt csillagként ébredj velem

Elkóborolt lélek, ha majd födet ér

Fülünkbe súgja, hogy miénk az éj!

Sötét éjben halld meg léptem

Fogd meg kezem, s haladj velem

Fényhídon át, amin viszlek téged

Egy lesz velem csillagfényed

Álmunk tovább szolgál vágyul

Égi jelünk el nem halványul

Éjjeli vándor, ha elkóborol

Reánk nézve majd így dalol:

Ref.:

Őseink üzenik, álmodj nekem

Földre hullt csillagként ébredj velem

Elkóborolt lélek, ha majd födet ér

Fülünkbe súgja, hogy miénk az éj!

/Gondolatmenetileg az Éjjeli Vándor folytatásának mondanám talán....itt már nem csak az árnyékom nyújtja a karját? (Remélem..) S ha így van, akkor lesz mit örökül hagyni, s égi jelünk nem fog elhalványulni! /

---------

Nézd azt, aki fél,mint lehulló falevél,

ha elsárgulva él, s talán már nem remél.

Szélnek adva életét,várja már a mély.

Nézd azt, aki fél,mint földre hullt falevél

ha eltiporva él,s többet már nem beszél.

Földnek adva életét,nem éri már a fény.

Nézd azt, aki fél,mint száraz falevél,

ha erdőtűzben él, s talán már nem remél.

Tűznek adva életét,táncol rajt a fény.

Nézd azt, aki fél,mint elégett falevél

ha elhamvadva kér,de esőhöz nem beszél.

Víznek adva életét,nem zöldell,nem él.

Ref.:

Elfelejtve,hogy van gyökér,azt nem pusztítja baltaél

Elfelejtve,hogy mennyit ér az idegen földre hullt falevél

Elfelejtve,hogy a bánatot örömre itthon válthatod

Elfelejtve,hogy a holnapot múlt nélkül nem járhatod!

/Ahogy a 4 ősi elem is-levegő,föld,tűz,víz-összetartozik, úgy vagyunk mi is elválaszthatatlanok gyökereinktől. Sajnos vannak olyanok, akik ezt elfelejtették már. De az is lehet,hogy tudják,csak nem is akarnak foglalkozni vele, hisz nem ez a "trend" ,legalábbis nálunk... vagy talán félnek emlékezni?/

--------------

Elfelejtett pillanat

Mostohán lép, lába nyomja,

Tapossa földet! Ostorozza.

Kivetette világ, nem szerette,

Csordult vére, zúdul könnye.

Múlt torkából visszanéz,

Féli jövőt, álmodja tegnapot.

Síró szemmel remegve ébred,

Nem várja rút holnapot.

REF:

Még egyszer újra,

Élhessek múló napot!

Érezzek magamban

Halkan izzó sugallatot.

Legyek az, ki akarok,

Lehessek, vagy meghalok.

Legyek apró gondolat,

Lehessek dacos akarat.

Törött ember zuhan porba,

Fújja arcába síró emléket,

Háborúban elesett szíve,

Suttogva bolyong örökre.

Poros könyv ejti lapját,

Szakadt távoli vidékre.

Partra vetett koldus élet,

Kínozza, nyomja mélyre.

REF:

Még egyszer újra,

Élhessek múló napot!

Érezzek magamban

Halkan izzó sugallatot.

Legyek az, ki akarok,

Lehessek, vagy meghalok.

Legyek apró gondolat,

Lehessek dacos akarat.

/A szövegét Izápy Gergely írta. Szintén nem akarok nevében a dalról szólni, hogy miről szól-mint ahogy a Magyar Szívvel címűnél sem tettem-számomra viszont (s ez egyéni értelmezés,mindenkinek jelenthet mást is) az elszalajsztott lehetőségekről és a jelen körülményekről szól, arról,amiben egyre nehezebb megvalósítani önmagunkat...na de a remény vész el utoljára,s a dal úgyan a múltba nyúl vissza,mégsem az "elveszett dolgok" kerülnek központba, hanem ehelyett keresi a kapaszkodót (..pl. "legyek-lehessek" kifelezések)...magam részéről eszembe jutnak Madách szavai is, hogy "Ember küzdj és bízva bízzál" ...Azt hiszem ezt kell tennünk! /